Rejtett polc #17 – Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Feltöltve: 2021/12/09
Kategóriák: Friss | Rejtett polc
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Carmen Maria Machado azon ritka novellisták közé tartozik, akik már az első gyűjteményükkel megjelenhettek magyarul, talán még ritkább is ez olyan szerzőknél, akiknek munkássága ennyire nehezen besorolható – hiába dobáljuk a „weird” címkét, előbb-utóbb az is belefárad a határok feszegetésébe. És jó példa A női test és más összetevők, mert a benne található novellák mindegyike elindul a rémtörténet-hagyomány valamely ágazatán, de már alakulnak is át valami mássá, formai és tartalmi kísérletezést láthatunk itt, de leginkább egy összekötő motívumot: a női test szerepét.

Carmen Maria Machado (fotó: Art Streiber)

Innen nézve érződik valamiféle kiáltványszerű a kötet koncepciójában (Machado bevallottan aktivizmusként tekint az írásra), de talán mindez mellékes, mivel az egyes történetek egyediek és önmagukban is egészek. Tagadhatatlan viszont, hogy Machado különös figyelmet szentel a női szexualitásra, a nők társadalmi helyzetére, az azonos neműekhez való vonzódásra, illetve romlott párkapcsolatok kendőzetlen ábrázolására, nem hinném, hogy ne fogadhatnánk el ezeket a kötet központi téziseként. Csendesen kísérteties rejtéllyel indítunk a Még egy öltés a férj kedvéért című novellában, amelynek narrátora férjhez megy, de nem hajlandó neki sem elárulni, mi az a zöld szalag a nyakán, amit soha nem vesz le. Telnek az évek, az életképek sorozata mellett pedig különböző apró rémtörténetek szinopszisai-továbbmondásai kerülnek. És ha a klasszikus rémtörténetek ismeretével közelítünk, tudjuk, mi lesz a történet vége, de ha figyeltünk a narrátorra, megfordul a dolog: nem ijesztő lesz, hanem szomorú – a férj elvárásainak hosszú ideje tartó nyomása semlegesíti a rejtély hatásosságát, fosztja meg a horrort az ijesztés olcsóságától. (Mellesleg a tragikus lefolyás mellett életemben először szereztem tudomást itt a „férjöltés” koncepciójáról, és hát ne már, te jó ég.) A Leltár című novella eleinte semmitmondó jelenetek, különféle szexuális együttlétek gyűjteményének tűnhet, de több ennél, ráadásul (még mindig) releváns, ugyanis egy meg nem nevezett világjárvány pusztít (Covid-19 előtt íródott történetről van szó). A narrátor a listák eszközéhez fordul, hogy valamit megtartson önmagából, a világról, miközben az darabjaira hullik – de nem bánja, ha a Föld jobb hely lesz az emberek nélkül. Nem is a téma, hanem a metódus érdekes itt, ahogy felvillantott szexuális aktusok sorozatából kapunk egyszerre tömör karakterrajzot és apokaliptikus nihilt. Nem ez az egyetlen formabontó novella a kötetben: az oldalszám szerint leghosszabb történet itt a Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer, amely a hasonló nevű tévésorozat (Law & Order SVU) rövid epizódleírásaival bont ki egy különálló rémtörténetet. Az egyik legkülönösebb prózakísérlet ebben a gyűjteményben, a mozaikos természete miatt leginkább következtetések mentén kell összeraknunk, mi is történik a két nyomozóval ebben a meta-univerzumban, közben pedig az epizódcímek és szinopszisok lekövetik a valódi epizódokat, ami valahol egészen elképesztő (kíváncsi vagyok, milyen lehet párhuzamosan olvasni ezt és nézni a sorozatot). A kötetben olvasható leszbikus párkapcsolatok közül az Anyák címűben ábrázolt a legdurvább, itt úgy születik meg egy gyerek, hogy az anyák között durva konfliktusok tombolnak, a bántalmazó fél (egyszerűen Bad) nem is aktív szereplő, de a novella szándékos hézagjaiban mindig érzékelhetően ott van, végül be is igazolódik, hogy a párkapcsolat folytatódik a durvaságok és szakítás ellenére is. Nem kevésbé fájdalmas látni egy olyan kapcsolatot, amelyben az egyik nő szó szerint fokozatosan eltűnik: Az igazi nőknek van testük világában a nőket különös átok sújtja, lassan áttetszővé válnak, fizikai létezésük elveszik, de még ott vannak, jelenlétük érzékelhető (nem véletlen, hogy egy ruhabolt is fontos szerepet játszik itt). A saját test problémája jelenik meg a Nyolc harapás című novellában, amelynek mesélője annak ellenére megy bele egy súlycsökkentő műtétbe, hogy saját lánya ezt ellenzi – elvégre mindhárom nővére megtette. A műtét sikeres, egy családi tradíció motívuma tér vissza: nyolc falatnak elégnek kell lennie. És mégis, az elveszett testtömeg mintha nem szeretne elveszett maradni, a műtét után a narrátor hamarosan egy jelenlétet érzékel a házában, valamit, ami saját tudatra ébredt.

Agave, 2020

A kötet két zárónovellája mintha olyan klasszikus szerzők előtt tisztelegne, mint Shirley Jackson és Charlotte Perkins Gilman – A lakó egy művésztelepre érkező nő története, aki az idegen, fenyegető környezet, az önkifejezés kérdései és különc mellékszereplők között keresi a helyét, a Meghibásodott részek pedig egy ki nem mondott (talán kimondhatatlan) trauma utáni létállapotba visz egy természetfeletti csavart – narrátorunk pornófilmeket kezd nézni és hallja a színészek gondolatait. Ez a két novella a rémtörténet-hagyományok balladaibb vonalát követi, kihagyásokkal, szuggesztív félinformációkkal teremt fojtogató, kényelmetlen érzetet az olvasóban. Carmen Maria Machado ezen a köteten túl is rengeteg novellát publikált már, ezek közül néhány elkapható online olvasható folyóiratokban vagy népszerűbb antológiákban. Díjnyertes memoárja (In the Dream House, 2019) mellett legutóbb a DC Comics horror-tematikájú Hill House szériájába írt egy hatrészes képregényt (The Low, Low Woods, 2020). Az egy dolog, hogy ez a novelláskötet már önmagában is új színt mutat meg a weird fiction amúgy is gazdag palettáján, de Machado azt is megmutatja, hogy mi mindenből lehet novellát építeni, hogyan értelmezhetjük újra annak formai és tartalmi aspektusait. Ezek a történetek személyes hangvételűek, nem foglalkoznak az olvasó bevonásával, nincsenek magabiztos válaszaik minden kérdésre, a szexualitást pedig mindenféle erotikától megfosztva teszik a terítékre – ha mindez elidegenítő és zavaros, talán nem véletlen, kellhet az a bizonyos felvett ízlés az olvasó részéről, fogékonyság olyasmire, amelyet konvencionálisabb történetek nem képesek (vagy nem hajlandóak) körbejárni. Így kell kézbe venni ezt a könyvet, máshogy nem is célszerű. Ha ez sikerül, A női test és más összetevők esélyesen a jobb novelláskötetek közé kerül a polcon, ha pedig nem, azt a kudarcot sem kell szégyellni – nem való mindenkinek, maradjunk ennyiben. (A női test és más összetevők 2020-ban jelent meg az Agave kiadó gondozásában, beszerezhető a kiadó webshopjában. – a szerk.)

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...