Rejtett polc #17 – Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Carmen Maria Machado azon ritka novellisták közé tartozik, akik már az első gyűjteményükkel megjelenhettek magyarul, talán még ritkább is ez olyan szerzőknél, akiknek munkássága ennyire nehezen besorolható – hiába dobáljuk a „weird” címkét, előbb-utóbb az is belefárad a határok feszegetésébe. És jó példa A női test és más összetevők, mert a benne található novellák mindegyike elindul a rémtörténet-hagyomány valamely ágazatán, de már alakulnak is át valami mássá, formai és tartalmi kísérletezést láthatunk itt, de leginkább egy összekötő motívumot: a női test szerepét.

Carmen Maria Machado (fotó: Art Streiber)

Innen nézve érződik valamiféle kiáltványszerű a kötet koncepciójában (Machado bevallottan aktivizmusként tekint az írásra), de talán mindez mellékes, mivel az egyes történetek egyediek és önmagukban is egészek. Tagadhatatlan viszont, hogy Machado különös figyelmet szentel a női szexualitásra, a nők társadalmi helyzetére, az azonos neműekhez való vonzódásra, illetve romlott párkapcsolatok kendőzetlen ábrázolására, nem hinném, hogy ne fogadhatnánk el ezeket a kötet központi téziseként.

Csendesen kísérteties rejtéllyel indítunk a Még egy öltés a férj kedvéért című novellában, amelynek narrátora férjhez megy, de nem hajlandó neki sem elárulni, mi az a zöld szalag a nyakán, amit soha nem vesz le. Telnek az évek, az életképek sorozata mellett pedig különböző apró rémtörténetek szinopszisai-továbbmondásai kerülnek. És ha a klasszikus rémtörténetek ismeretével közelítünk, tudjuk, mi lesz a történet vége, de ha figyeltünk a narrátorra, megfordul a dolog: nem ijesztő lesz, hanem szomorú – a férj elvárásainak hosszú ideje tartó nyomása semlegesíti a rejtély hatásosságát, fosztja meg a horrort az ijesztés olcsóságától. (Mellesleg a tragikus lefolyás mellett életemben először szereztem tudomást itt a „férjöltés” koncepciójáról, és hát ne már, te jó ég.)

A Leltár című novella eleinte semmitmondó jelenetek, különféle szexuális együttlétek gyűjteményének tűnhet, de több ennél, ráadásul (még mindig) releváns, ugyanis egy meg nem nevezett világjárvány pusztít (Covid-19 előtt íródott történetről van szó). A narrátor a listák eszközéhez fordul, hogy valamit megtartson önmagából, a világról, miközben az darabjaira hullik – de nem bánja, ha a Föld jobb hely lesz az emberek nélkül. Nem is a téma, hanem a metódus érdekes itt, ahogy felvillantott szexuális aktusok sorozatából kapunk egyszerre tömör karakterrajzot és apokaliptikus nihilt.

Nem ez az egyetlen formabontó novella a kötetben: az oldalszám szerint leghosszabb történet itt a Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer, amely a hasonló nevű tévésorozat (Law & Order SVU) rövid epizódleírásaival bont ki egy különálló rémtörténetet. Az egyik legkülönösebb prózakísérlet ebben a gyűjteményben, a mozaikos természete miatt leginkább következtetések mentén kell összeraknunk, mi is történik a két nyomozóval ebben a meta-univerzumban, közben pedig az epizódcímek és szinopszisok lekövetik a valódi epizódokat, ami valahol egészen elképesztő (kíváncsi vagyok, milyen lehet párhuzamosan olvasni ezt és nézni a sorozatot).

A kötetben olvasható leszbikus párkapcsolatok közül az Anyák címűben ábrázolt a legdurvább, itt úgy születik meg egy gyerek, hogy az anyák között durva konfliktusok tombolnak, a bántalmazó fél (egyszerűen Bad) nem is aktív szereplő, de a novella szándékos hézagjaiban mindig érzékelhetően ott van, végül be is igazolódik, hogy a párkapcsolat folytatódik a durvaságok és szakítás ellenére is. Nem kevésbé fájdalmas látni egy olyan kapcsolatot, amelyben az egyik nő szó szerint fokozatosan eltűnik: Az igazi nőknek van testük világában a nőket különös átok sújtja, lassan áttetszővé válnak, fizikai létezésük elveszik, de még ott vannak, jelenlétük érzékelhető (nem véletlen, hogy egy ruhabolt is fontos szerepet játszik itt).

A saját test problémája jelenik meg a Nyolc harapás című novellában, amelynek mesélője annak ellenére megy bele egy súlycsökkentő műtétbe, hogy saját lánya ezt ellenzi – elvégre mindhárom nővére megtette. A műtét sikeres, egy családi tradíció motívuma tér vissza: nyolc falatnak elégnek kell lennie. És mégis, az elveszett testtömeg mintha nem szeretne elveszett maradni, a műtét után a narrátor hamarosan egy jelenlétet érzékel a házában, valamit, ami saját tudatra ébredt.

Agave, 2020

A kötet két zárónovellája mintha olyan klasszikus szerzők előtt tisztelegne, mint Shirley Jackson és Charlotte Perkins Gilman – A lakó egy művésztelepre érkező nő története, aki az idegen, fenyegető környezet, az önkifejezés kérdései és különc mellékszereplők között keresi a helyét, a Meghibásodott részek pedig egy ki nem mondott (talán kimondhatatlan) trauma utáni létállapotba visz egy természetfeletti csavart – narrátorunk pornófilmeket kezd nézni és hallja a színészek gondolatait. Ez a két novella a rémtörténet-hagyományok balladaibb vonalát követi, kihagyásokkal, szuggesztív félinformációkkal teremt fojtogató, kényelmetlen érzetet az olvasóban.

Carmen Maria Machado ezen a köteten túl is rengeteg novellát publikált már, ezek közül néhány elkapható online olvasható folyóiratokban vagy népszerűbb antológiákban. Díjnyertes memoárja (In the Dream House, 2019) mellett legutóbb a DC Comics horror-tematikájú Hill House szériájába írt egy hatrészes képregényt (The Low, Low Woods, 2020). Az egy dolog, hogy ez a novelláskötet már önmagában is új színt mutat meg a weird fiction amúgy is gazdag palettáján, de Machado azt is megmutatja, hogy mi mindenből lehet novellát építeni, hogyan értelmezhetjük újra annak formai és tartalmi aspektusait.

Ezek a történetek személyes hangvételűek, nem foglalkoznak az olvasó bevonásával, nincsenek magabiztos válaszaik minden kérdésre, a szexualitást pedig mindenféle erotikától megfosztva teszik a terítékre – ha mindez elidegenítő és zavaros, talán nem véletlen, kellhet az a bizonyos felvett ízlés az olvasó részéről, fogékonyság olyasmire, amelyet konvencionálisabb történetek nem képesek (vagy nem hajlandóak) körbejárni. Így kell kézbe venni ezt a könyvet, máshogy nem is célszerű. Ha ez sikerül, A női test és más összetevők esélyesen a jobb novelláskötetek közé kerül a polcon, ha pedig nem, azt a kudarcot sem kell szégyellni – nem való mindenkinek, maradjunk ennyiben.

(A női test és más összetevők 2020-ban jelent meg az Agave kiadó gondozásában, beszerezhető a kiadó webshopjában. – a szerk.)

 

Scroll to top
The Black Aether