A mai Grimm-mese egy kicsit rendhagyó, mert nem a Grimmoire, avagy tündérporba kevert kozmicizmus novellapályázatunkhoz adunk vele ötletet – bár nyilvánvalóan szorosan kötődik hozzá -, hanem jól példázza, mit is értünk az alatt, hogy ez eredeti meséket fordítja le Fanni hétről hétre. Mindenek előtt, íme a mese.

Korbes uraság (Herr Korbes; magyar kiadásban Kosarasi úr)

Egyszer volt egy tyúkocska és egy kiskakas, akik egy szép napon úgy döntöttek, hogy nekivágnak a világnak. A kiskakas csodaszép szekeret épített négy vörös kerékkel, és befogott elé négy egeret. A tyúk és a kakas felkapaszkodtak a szekérre, és elindultak.

Hamarosan találkoztak egy macskával, aki megkérdezte tőlük, hová tartanak.

– Megyünk, meglátogatjuk Korbes uraságot. Nem is késlekedünk tovább!

– Vigyetek el engem is! – kérte a macska.

– Szívesen – mondta a kiskakas. – Ülj a szekér hátuljába, úgy nem esel le.

Vigyázz magadra,
mert vörös kerekek pörögnek alattad,
gurulhattok kerekek!
Cincogjatok egerek!
Meglátogatjuk Korbes uraságot,
nem is késlekedünk tovább!

Útközben még találkoztak egy malomkővel, egy tojással, egy kacsával, egy gombostűvel, és egy varrótűvel, akik mind csatlakoztak hozzájuk. Viszont amikor végre megérkeztek, Korbes uraságot nem találták otthon. Az egerek behúzták a szekeret a fészerbe. A tyúkocska és a kiskakas felrepültek a kakasülőre. A macska a kandalló elé gömbölyödött, míg a kacsa a konyhacsap mellé telepedett. A tojás törülközőbe csavarta magát. A gombostű befurakodott a szék vánkosába, a varrótű pedig az ágyon lévő párnába. A malomkő pedig az ajtó fölött talált magának helyet.

Amikor Korbes uraság hazaért, a kandallóhoz ment, hogy tüzet gyújtson, de a macska hamut fújt az arcába. Korbes uraság a konyhába rohant, hogy lemossa a hamut, de a kacsa vizet spriccelt az arcába. Próbálta magát a törülközővel megszárítani, de a tojás héja megrepedt az ujjai közt, és a kifolyó sárgája összeragasztotta a szemét. Szegény Korbes úr csak egy kis nyugalomra vágyott, ezért leült a székre, de a gombostű megbökte. Ettől olyan ideges lett, hogy belevetette magát az ágyba, de amint a feje a párnához ért, a varrótű megbökte. Ezen már annyira mérges lett, hogy ki akart rohanni a házból, de amint kinyitotta az ajtót a malomkő ráugrott, és agyonütötte.

***

A mese értelmezése a fenti, 1812-es megjelenésből készült fordítás alapján korántsem egyértelmű. Nem tudni Korbes uraság mivel érdemelte ki sorsát, sem azt, hogy a tyúkocska és a kiskakas miért akarta meglátogatni – vagy éppenséggel, hogy kiket személyesítenek meg -, mindenesetre az út során verbuválódott csapat pár perc alatt végzett is Korbes urasággal. Az a tanulság talán levonható, hogy érdemes körültekintőnek lenni, mielőtt bármit cselekednénk.

Be kell valljam, hogy ez nem egy saját kútfőből származó gondolat, netes kutakodásom során bukkantam rá az alábbi, spanyol nyelvű kiegészítésre:

„Antes de hacer algún movimiento, es prudente observar antes cómo está todo alrededor.”

Mely mondat jelenti nagyjából azt – spanyol nyelvtudás híján Google Fordító használatával – , hogy megfontoltan kellene cselekednünk. Azonban a mese első, 1812-es megjelenése után 25 évvel, Korbes uraság története, és főleg személyének megítélése teljesen új értelmet kapott. Ehhez pedig nem kellett több, csupán egyetlen hozzáadott mondat az 1837-ben megjelent harmadik kiadásban.

„Der Herr Korbes muß ein recht böser Mann gewesen sein.”

„Korbes uraság bizony nagyon rossz ember lehetett.”

Csupán egyetlen mondat, és Korbes uraság alapvetően igazságtalan halála – mely jól példázza a Grimm-gyűjtemény kreatív halálnemekben igencsak bővelkedő választékát – máris „értelmet nyer”, hiszen, még ha csak valószínűsíthetően is, de rossz ember volt. A rossz ember pedig megérdemli a sorsát, a szenvedés és a halál értelmet nyer, a dolgok helyükre kerülnek, a rossz elnyeri méltó büntetését.

Érdekesség, hogy a vers, az angol kiadásban már nem szerepelt.

Bár egyazon történetről van szó, mégis két meséről kell beszélnünk, mert a hozzáadott mondat markáns különbséget eredményez. A fenti pedig csupán egyetlen példa, de említhetnénk akár azt is, hogy a kiadások során felbukkanó „finomítások” közt, ugyancsak jelentős értelmezési különbséget ad például az, hogy az anyákból gyakran mostohaanyák lettek.

Arról, hogy Rapunzel milyen körülmények közt esett teherbe, és miként is ébredt fel, most itt inkább ne is beszéljünk.

Végül pedig, mindannyian tudjuk, ha Grimm-mesékről beszélünk, akkor olyan történetekről van szó, melyek már korábban is felbukkanhattak más gyűjtésekben, néprajzi forrásokban, akárcsak a Herr Korbes, mely történetet a fivérek Jeanette Hassenpflugtól hallották. Éppen ezért mi nagyvonalúan eltekintünk attól az elgondolástól, hogy ennek alapján nem léteznek eredeti Grimm-mesék.

Tomasics József

• A borítóképet ebből a feldolgozásból kölcsönöztük