The Black Aether

| Hallgatóknak |

| Íróknak |

| Olvasóknak |

A jó író ismérve, hogy sokat és sokfélét olvas, és ezekből igyekszik tanulni is – Házi interjú Sütő Fannival

A TBA Könyvek kiadásában jelent meg Sütő Fanni Csudapest világvége című novellagyűjteménye (az ingyenes ebook letölthető a Dunwich Market vegyesboltból), ebből az alkalomból pedig készítettünk is egy házi interjút. Számos olyan gondolat és plusz információ tartozik Fanni munkájához, művészetéhez, melyeket talán könnyebb volt így, ebben a formában elmondani.

A kötetben versek és novellák is találhatók. Ugyanaz az alkotói munkamódszered mindkét esetben?

Nem igazán. Verseket mostanában ritkábban írok, és akkor is inkább „játékból,” mint azért, mert valami mondanivaló annyira éget, hogy azt mindenképpen közölni akarom. Ilyen esetekben manapság inkább a prózához fordulok. Verseknél találok egy témát vagy ötletet, és megpróbálok hozzá szavakat gyűjteni, amiket általában egy füzetbe jegyzek le. Ezt úgy kell elképzelni, mintha bemennék a spájzba és körbejárnék, hogy milyen hozzávalóval lenne ma kedvem főzni. Aztán amikor mindent kihordtam az asztalra, elkezdem törni a fejem, hogy akkor ebből mit lehet összehozni. Szóról-szóra ugorva egyszer csak összeáll a vers. A kötetben szereplő versek egy-kettő kivételével egyébként mind képzőművészeti alkotáshoz (főleg Dixit-kártyákhoz) születtek, és ha ránézek a szövegre, látom is magam előtt a képet.

A novelláim inkább gondolatkísérletek. Ott nem a szavak visznek előre, hanem a történet és a világ. Az Északi pályaudvar például úgy született, hogy elmorfondíroztam azon, hogy van Keleti, Nyugati, Déli pályaudvar, de északi pont nincs. Miért? És milyen lenne, ha létezne? Válaszként beugrott, hogy az Északi pályaudvar biztos egy valóságok közt épült, titokzatos hely lenne.

A The Black Aether szerkesztőjeként főleg kozmikus rettenettel és rémirodalommal foglalkozol, de a saját novelláid legtöbbször nem ilyenek. Színes és többnyire vidám urban fantasyt / mágikus realizmust írsz. Hogy fér össze ez a két dolog?

Nem mindig annyira vidám az. 🙂 Azt gondolom, hogy a jó író ismérve, hogy sokat és sokfélét olvas, és ezekből igyekszik tanulni is. Félreértés ne essék, nem másolni kell, hanem megfigyelni magunkat, mint olvasót. Mi tetszik? Mi van ránk hatással? Mivel főleg hangulat- és ötletalapú dolgokat írok, sokáig hadilábon álltam a cselekménnyel és a szerkezettel. Verseknél, novelláknál ez kiküszöbölhető, de regényeknél problémát jelent. Amikor erre rájöttem, elkezdtem tudatosan figyelni könyvek, filmek, sorozatok szerkezetére, és ellesni, hogyan építették fel a feszültséget.

Visszatérve az eredeti kérdésre, Lovecrafttól és a rémtörténetektől remek hangulatépítést lehet tanulni, azt hogy, hogyan teremtsünk lassan épülő feszültséget. Nem kell feltétlenül ebben a műfajban alkotni, ahhoz, hogy tanuljunk tőle, mert ha egy készséget megtanulunk valahol, azt utána át tudjuk vinni más területekre is.

Másik nagyon fontos dolog, hogy a TBA körül mindig történik valami, vannak pályázatok, kezdeményezések, lehetőségek amatőr íróknak, és csütörtökön indul a Patreon oldalunk. Rengeteg kreatív energiám van, és itt tudom, hogy jó ügy szolgálatába állítom azt.

Több novelládban is utalsz magyar alternatív együttesekre. Például Mora azt súgja az egyéjszakás kalandjai fülébe, hogy „Én nálad messzebbről jövök,” ami a Hiperkarma R’n’R 2000 című számából van, az Árnyékjáték elején pedig egy Magashegyi Underground számból áll idézet. Van ennek valami különösebb oka?

Egyetemista koromban fedeztem fel a magyar alter szcénát, (Hiperkarma, Kaukázus, Magashegyi Underground, stb.) szinte minden héten voltam valamilyen koncerten. Azért találtak meg nagyon ezek az együttesek, mert a szövegekben több volt egyszerű „jaj, szeretlek, bébi”-nél. Számomra volt bennük valami megfoghatatlan varázslat, ami összemosódott a pesti éjszaka fényeivel, és az éjszakai buszok nyikorgásával. Ez lett az első részben található novellák alapanyaga. Még mindig nagy hatással vannak rám ezek a dalok, a jövőben is biztos írok még ilyen ihletésű anyagokat. Nagy álmom egyébként, hogy egyszer valamelyik zenekar dalt írjon egy versemből, vagy dalszövegírónak kérjenek fel.

Az Éden Zoo című novelládról óhatatlanul is Moskát Anita Irha és Bőr című regénye ugrik be. Ihletforrás volt-e a regény?

A novellát jó pár évvel ezelőtt írtam, már az első, angol-magyar gyűjteményemben, illetve a gödöllői IRKA Darwin parázik című kötetében is megjelent már. Egy Dixit-kártya inspirálta egyébként, de ha irodalmi vagy popkulturális hatásokat keresünk, akkor nyilván a Majmok Bolygóját kell megemlítenem. Egyébként megtisztelő, ha valakinek az Irha és Bőr jut róla eszébe, a tavalyi évem egyik kedvenc könyve volt.

A Máli születésnapjában a Marton László Kiskirálylány nevű Dunakorzón található szobráról írsz. Honnan jött az ötlet?

Még talán 2011-ben volt egy pályázat, Duna legendárium címen, amiben Dunához kapcsolódó személyekről, dolgokról kellett írni. Én ezt a szobrot választottam. (Sokan amúgy azt hiszik, fiút ábrázol a szobor, de nem így van.) A novella persze nem nyert, meg nem került be az antológiába, de én nagyon örülök, hogy megírtam. Szerintem a kötet egyik legmeghatóbb darabja. Fun fact: A kötetben található novellák jó része pályázatra íródott vagy kipróbálta magát pályázaton, és nem járt sikerrel. (Kivéve „A nagy csend”, ami a Kistarcsa Kulturális Egyesület 2018-as irodalmi versenyén első helyezést ért el.) Ezzel azt szeretném mondani, hogy

ne kedvetlenedjetek el, ha egy írásotok nem éri el rögtön a várt sikereket. Lehet, csak nem jött még el az ideje.

Amellett, hogy Magyar H.P. Lovecraft Társaság Beszélgetések a boszorkányházban című podcastjának egyik moderátora is vagy, nemrégiben saját podcastot is indítottál UniVERSum címen, amiben kevésbé ismert angol verseket mutatsz be a magyar közönségnek.

Januárban a Sleeping at Last Atlas:Space című albumának köszönhetően tele volt a fejem bolygókkal és csillagokkal, és éreztem, hogy ezzel szeretnék kezdeni valamit. Ebből bomlott ki valahogy az UniVERSum gondolata. Régóta fordítok verseket, és gondoltam összefonom a két szakmám/szenvedélyem a fordítást és a tanítást, és rövid (10-20 perces) adások formájában felolvasom két nyelven a verset, és elmondom, mi keltette fel az érdeklődésemet, mire érdemes figyelni. Hosszabb folytatásos projektem az UniVERSum keretein belül, hogy lefordítsam, és bemutassam Christina Rossetti Goblin Market című hosszú költeményét, ami a viktoriánus kor egyik remekműve. A fordításaimat egyébként már a Magyarul Bábelben oldalon is megtaláljátok.

Az album egy másik, a bolygókhoz jobban kapcsolódó hozománya a Solar-saga, egy egész éven átívelő folytatásos családi történet. Az Írók Egymás Között bloggereivel minden hónapban megírjuk a saját verziónkat a naprendszerünk egyik bolygójára. Ha valakit megihlet a téma, nyugodtan csatlakozzon.

Üzenet, megszívlelendő tanács szerzőknek és olvasóknak egyaránt?

A helyzetre való tekintettel nagyon vigyázzanak magukra és szeretteikre, és ha tehetik, maradjanak otthon. (Akik meg nem tehetik meg, azoknak hálás köszönet, hogy saját egészségüket kockáztatva Atlasz módjára tartják vállukon a társadalom megtépázott testét.) Próbáljátok olyan dolgokat csinálni, amik boldoggá tesznek, és ne bántsátok magatokat, ha nem váltjátok meg a világot a bezártság alatt. (Higgyétek el, tudom, miről beszélek…)

A héten indul a TBA Patreon oldala, ami egy nagyon fontos lépés. Miért jó ez? Azért, mert mindketten főállás mellett dolgozunk az oldalon, aminek „láthatatlan” járulékos költségei is vannak, a Patreon támogatás pedig segítene levenni némi stresszt a vállunkról, illetve biztosítaná a tartalom további áramlását. Nektek pedig azért jó, mert nem csak egy szívednek kedves ügyet támogathatsz, de exkluzív és extra tartalmakat és ajándékokat is kaphatsz. Mindenki jól jár. Ha szeretitek egy kreatív alkotó munkáját, legyen az író, zenész vagy akár egy magazin, mondjátok el nekik. Nyilván a legpraktikusabb és kézzelfoghatóbb, ha anyagilag támogatjátok őket, de egy megosztás, vagy személyes ajánlás is sokat jelent. Nem hiszitek el, mennyit segít, ha beszéltek másoknak arról, amit szerettek. De őszintén, már az is elég, ha írtok egy kommentet vagy elmondjátok az írónak, hogy megérintett valami, amit írt.

Sose tudhatjátok, lehet a kétségbeesés széléről rántja őket vissza egy őszinte, kedves szó.

 

Borítókép: Molnár Tamás Moe – Am’hedyham Niz’z (alias Sütő Fanni)

 

The Black Aether

"Nunquam explana aliquid"

Független & nonprofit, de ehhez szükség van a támogatásodra!

Támogasd te is a The Black Aethert!

A The Black Aether az egyetlen, weird és klasszikus rémirodalommal, folk-horrorral foglalkozó online magazin Magyarországon 2015 óta. A projekt elindulásával talált magára a hazai lovecraftiánus közösség, és azóta is fontos szerepet tölt be a közösség életében. Csatlakozz te is  támogatóink  közé, hogy továbbra is zavartalanul folytatódhasson a munka, hogy a The Black Aether fennmaradhasson és tovább fejlődhessen.