H. P. Lovecraft gyakran utalt ősi, szétmálló kötetekre, melyek titkairól halandó emberek nem szerezhettek tudomást. Legtöbbjük kitalált volt, de néhány közülük igazoltan az okkult irodalom egyik darabja. A valóságos és kitalált dokumentumokat egy szövegkörnyezetben használva a hamis könyvek egészen eredetinek tűnhetnek. Lovecraft csak néhány rövid említést tesz ezekre a könyvekre, elsősorban hangulatkeltés céljából, és szinte soha nem ír róluk részletesen. A legismertebb ezek közül a fiktív kéziratok közül a Necronomicon – HPL saját grimoárja. Ezek a hangulatkeltő elemek, eszközök, olyannyira jól sikerültek, hogy sokan a mai napig valódinak hiszik a könyveket, és valós tartalmat rendelnek melléjük. Nyilvánvalóan ebben közrejátszott az is, hogy nem egy olyan szerző volt, aki kiadta – akár – a saját Necronomiconját, és úgy terjesztette, okkult, vagy okkultnak vélt körökben, mint létező grimoárt, aminek rég elveszett példányához jutott hozzá, vagy rekonstruálta annak szövegét. Illetve ne feledkezzünk el a popkult sajátos hatásáról se.

Nyilvánvaló csalás és temérdek hazugság övezi a griomárok „életét”, sokan lettek megvezetve, átverve a kitalált tartalmak által. A The H. P. Lovecraft Archive cikke alapján, amit Pánczél Titanilla fordított magyar nyelvre, némileg árnyaljuk a képet. Egy biztos, ha egy Necronomicont raknak eléd, nyugodtan nyisd ki, nem fog belehalni senki, ha beleolvasol.

The Book of Eibon, Livre d’Eibon, Liber Ivonis – Eibon könyve

Lovecraft csak futólag utalt párszor történeteiben Clark Ashton Smith fiktív könyvére: “…a töredékes Eibon könyv…” (The Dreams in the Witch House / Álmok a boszorkányházban), “…a rettenetes Eibon könyve…” (The Thing on the Doorstep / A dolog a küszöbön), és “…a rejtélyes Eibon könyve…” (The Shadow out of Time / Árnyék az időn túlról). Lovecraft élete utolsó két évében a könyv két fordításra is utalt: “…a norman-francia Eibon könye…” (The Diary of Alonzo Typer / Alonzo Typer naplója) és „…a vészjósló Eibon könyve…” (The Haunter of the Dark / A sötétség lakója). Smith, maga is idézett a könyvől “Ubbo-Sathla” című történetében.

Cultes des Goules – A ghoulok kultuszai, írta d’Erlette gróf

A könyv írójának neve August Derleth nevéből ered, akinek francia felmenőit d’Erlette néven ismerték. Mint sok más hasonlót, Lovecraft ezt a kitalált könyvet is csak néhány alkalommal említi: “…d’Erlette gróf A ghoulok kultuszai…” (Árnyék az időn túlról) és “…a hírhedt A ghoulok kultuszai d’Erlette gróftól…” (A sötétség lakója).

De Vermis Mysteriis – A féreg misztériuma, írta Ludvig Prinn

A féreg misztériuma és írója, Ludvig Prinn, mind Robert Bloch találmánya, de a latin címét, a De Vermis Mysteriis-t Lovecraft adta. Lovecraft alig említi a könyvet: “… Ludwig Prinn De Vermis Mysteriis-e” (Árnyék az időn túlról), „…és a De Vermis Mysteriis első kiadása Ludvig Prinn-től” (Alozo Typer naplója), és „… Ludwig Prinn De Vermis Mysteriisét” (A sötétség lakója).

Egy aprócska kis tévedés, de még is fontos információ, miszerint a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei sorozatában, és több más myagyarnyelvű fordításban is nem Ludvig hanem Ludwig szerepel. Több angolnyelvű forrást is átnézve, mint például Joshi és Schultz enciklopédiáját, a The H. P. Lovecraft Archive bibliográfiáját, aminek szerkesztésében ugyan csak részt vesz Joshi és Schultz is, illetve az 1936-os Astounding magazin eredetiről szkennelt másolatát, amiben  először jelent meg a The Shadow Out of Time, úgy tűnik, hogy a magyar nyelvű fordítások során csúszott be ez a kis baki.

Eltdown Shards

Ezt a művet Lovecraft egyik levelezőtársa, Richard F. Searight alkotta. Lovecraft csak futólag említi a művet az Árnyék az időn túlról-ban és az Alonzo Typer naplójában.

Necronomicon vagy Al Azif Abdul Alhazredtől

Lovecraft egyik legismertebb kreálmánya a Necronomicon, amit nem kevesebb mint 18 alkalommal említi történeteiben. A kézirat eredeti arab címe Al Azif, ami a rovarok éjjeli hangjára utal, amelyről úgy tartották hogy a sivatagi démonok üvöltése. Alhazred Damaszkuszban élt, ahol a Necronomicon íródott. Krisztus után 738-ban rátámadott egy láthatatlan szörny, majd fényes nappal nyilvánosság előtt elevenen felfalta. Az Al Azifot konstantinápolyi Theodorus Philetas fordította görögre, átnevezvén Necronomicon-ra. Ezután 1228-ban Olaus Wormius készítette a latin fordítást.

1232-ben, nem sokkal Wormius fordítása után IX. Gyergely pápa betiltotta a kötet görög és latin fordításait is. Wormius jelentései szerint az eredeti arab szöveg már ekkorra elveszett. Dr John Dee fordította le a szöveget angolra, de ennek a változatnak csupán töredékei maradtak meg. A 15. századi latin fordítást jelenleg a British Múzeumban őrzik, valamint több 17. századi kiadás található szerte a világban: a párizsi Nemzeti Könyvtárban, a harvardi egyetem Widener Könyvtárában, a Buenos Aires-i egyetemen, és az Arkhami Miskatonic egyetemen. Érthető módon ezek a példányok mind zároltak.

Lovecraft 1922 szeptemberében említette először a Necronomicont a The Hound-ban (A kutya), jóllehet Abdul Alhazredet, a könyv íróját már korábban a The Nameless City-ben (A névtelen város, 1921 január) megnevezte. A névtelen városban jelent meg először a Necronomicon legismertebb idézete:

Meghalni nem halhat meg az, mi örökkétig áll,
Számtalan korok során enyészik ­– a Halál.

(Kornya Zsolt fordítása)

A Necronomicon egyik leghosszabb idézete a The Dunwich Horror -ból származik:

“Amikor a kiválasztott formula másolásába fogott, dr. Armitage véletlenül rápillantott a lapokra a válla felett. A bal oldali, latin szövegben a világ békéjét és nyugalmát fenyegető szörnyűségek éktelenkedtek.

Nem szabad úgy hinni (így szóltak a mondatok, már ahogyan azokat Armitage magában fordította), hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehetséges állapot. A Régiek voltak, a Régiek vannak, a Régiek lesznek. Nem a minékünk ismerős terek lakói ők, hanem e terek között, háborítatlan s a kezdetektől fogva számunkra láthatatlanul létezők. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő. Ő tudja, hol törtek át a Régiek egykoron, s hogy hol törnek majd át megint. Tudja, hol rótták a földnek térségeit, s hogy hol róják azokat ma is, és hogy miért nem láthatja őket senki sem. Szaguk miatt közelségüket az emberfia koronkint megsejtheti, de külsejük meg nem ismerhető soha, kivéve azok vonásaiban, kiket ők e földön nemzenek; s ezekből számos akad. Ők anyagtalan, láthatatlan lényegükben különböznek az ember igaz valójától, s e lényeg tőlük ered. Láthatatlanul és szaguktól kísérten bukkannak fel magányos helyeken ők, valahányszor kimondják a szavakat, s a rítusok hívása hozzájuk elér. Az ő szavuk zizzen a szélben, az ő létük titkát mormolja a föld. Letarolják az erdőt, szétzúzzák a várost, de sem erdő, sem város meg nem pillanthatja a lesújtó kezet. Kadath, a hideg pusztaság városa megismerte őket, s ki emlékszik Kadathra az emberek közül? A déli jégsivatag és az óceánba merült szigetek sziklái őrzik kézjegyüket, de ki látta valaha a megdermedt várost vagy a zárt tornyot, mit régóta hínár s moszat borít? A Nagy Ctulhu közülük való, s mégse láthatja őket másképp, mint haloványan. Lä!shub-Niggurath! szagukról megismerhetitek őket. Kezük a torkotokon, mégsem láthatjátok őket, létük titka legyen egy legféltettebb titkaitokkal. Yog-Sothoth a kapu nyitja, a kapué, hol a szférák találkoznak. Hol ők uralkodtak egykor, ma az ember uralkodik, ők uralkodnak megint hamarosan az ember helyén. A nyárra tél jön, a télre nyár. Várnak türelemmel s hatalmasan, hogy itt uralkodhassanak megint.” (Gáspár András fordítása)

A Necronomiconra bővebben egy későbbi anyagban fogunk kitérni

The People of the Monolith – A monolit népe,  írta Justin Geoffrey

Mind a könyv, mind az író Robert E. Howard képzeletének szülötte, és Lovecraft csak egy alkalommal említi a „A dolog a küszöbön”-ben:   

”Ahogy teltek az évek, érdeklődésem mind inkább az építészet felé fordult, s feladtam tervemet, hogy illusztrációkat készítsek Edward hátborzongató költeményéihez, ám ez nem befolyásolta barátságunkat. Az ifjú Derby csodálatos tehetsége egyre jobban kibontakozott; tizennyolcadik évében nagy feltűnést keltett verseskötetével, melyet Azathoth és más lidércnyomások címen publikált. Élénk levélváltásba bonyolódott Justin Geoffrey-vel, a hírhedt költővel, Baudelaire nagy tisztelőjével, aki A monolitok népét írta, és 1926-ban sikoltozva halt meg egy angol tébolydában, miután látogatást tett egy félreeső, rosszhírű városkában Magyarországon.” (Kornya Zsolt fordítása)

Pnakotic Manuscripts – Pnakotikus kéziratok vagy töredékek

Lovecraft, egy újabb fikciója; a Pnakotikus kéziratokat vagy töredékeket 11 történetében említi; ennél többször csak a Necronomicon jelenik meg írásaiban. A gyakori megjegyzések ellenére semmit nem tudunk meg a szöveg sajátosságairól és tartalmáról, ahogyan a többi itt felsorolt kötetről sem. Lovecraft legtöbbször az Álomföldön játszódó történeteiben utal a Necronomiconra, ám többször az Arkham-ciklus történeteiben is felbukkan. Ezek a szövegek állítólagosan az ember eljövetele előtt íródtak, és Lovecraft „penészesnek” (The Other Gods / A más istenek) és „hihetetlenül régi”-nek (The Dream-Quest of Unknown Kadath /  Zarándokút Kadathba) jellemzi a leírásaiban.

Seven Cryptical Books of Hsan  – Hsan hét rejtélyes könyve

Lovecraft csak A más istenekben és Zarándokút Kadathban említi ezeket a köteteket, mindkét alkalommal a Pnakotic kéziratokkal kapcsolatban.

Unaussprechlichen Kulten (Kimondhatatlan kultuszok), Black Book (Fekete könyv) vagy Nameless Cults (Névtelen kultuszok), írta Friedrich von Junzt

A Névtelen kultuszokról Robert E. Howard írt először a “The Children of the Night” (Az éjszaka gyermekei, 1931) című történetben. Lovecraft csak a következő évben állt elő a német címmel, hiszen a von Junzt név német nyelvű írásra utal. Az eredeti címet, Ungenennte Heidenthume )Kimondhatatlan pogányságok) több levelezőtársa is kifogásolta. August Derleth ötlete volt az Unaussprechlichen Kulten, mely megragadt, annak ellenére hogy szó szerint inkább “Unpronounceable Cult” azaz “Kimondhatatlan kultusz”-t jelent. A Die Unaussprechlichen Kulten vagy Unaussprechliche Kulten (Megnevezhetetlen kultuszok) megfelelőbb lenne.

Jóllehet Lovecraft nem említi ezt a könyvet többször, mint a felsorolt többi kötetet, az Out of the Aeonsban (Eónokon túlról) ír a kötet megjelenésének történetétéről.

”… valójában ha von Junzt iszonyatos Unaussprechlichen Kulten-jének akár csak egyetlen olvasója is ránézne azokra a hieroglifákra, abban a pillanatban meglátná az összefüggést. Csakhogy akkoriban még alig páran olvasták azt a förtelmet; az eredeti düsseldorfi kiadás (1839) és a Bridewell-fordítás (1845) betiltása, illetve a Golden Goblin Kiadó cenzúrázott reprint kiadása (1909) közötti időben csak nagyon kevés példány volt hozzáférhető.” (Vitális Imre fordítása)

Egyéb irodalmi könyvek

Ahogy arra a cikk elején utaltunk Lovecraft több valódi könyvre is utalt műveiben. Többek között:

• Ars Magna et Ultima (Univerzális művészet), Raymond Lully – The Case of Charles Dexter Ward
• The Story of Atlantis and The Lost Lemuria (Atlantisz és Lemúria legendája), W. Scott-Elliot – The Call of Cthulhu
• The Book of Dzyan(Dzyan könyve) – Diary of Alonzo Typer
• The Book of Thoth (Thoth könyve) – Through the Gates of the Silver Key
• Clavis Alchemiae, Robert Fludd – The Case of Charles Dexter Ward
• Cryptomenysis Patefacta, John Falconer – The Dunwich Horror
• The Daemonolatreia, Remigius – The Festival, The Dunwich Horror
• De Furtivis Literarum Notis, Giovanni Battista della Porta – The Dunwich Horror
• The Golden Bough (Az arany ág), Sir James George Frazer – The Call of Cthulhu
• De Lapide Philosophico (A filozófiai kő), Johannes Trithemius – The Case of Charles Dexter Ward
• Key of Wisdom (A bölcsesség kulcsa), Artephius – The Case of Charles Dexter Ward
• Kryptographik (Titkosírás), Johann Ludwig Kluber – The Dunwich Horror
• Liber Investigationis (Könyv kutatás), Geber – The Case of Charles Dexter Ward
• Magnalia Christi Americana (Krisztus csodálatos ameriakai tettei), Cotton Mather – The Picture in the House, The Unnamable, Pickman’s Model, The Case of Charles Dexter Ward
• Poligraphia, Johannes Trithemius – The Dunwich Horror
• Saducismus Triumphatus, Joseph Glanvil – The Festival
• Thesaurus Chemicus (A vegyi kincsestár), Roger Bacon – The Case of Charles Dexter Ward
• Traicte des Chifferes ou Secretes d’Escrire, Blaise de Vigenere — The Dunwich Horror
• Turba Philosophorum, Guglielmo Grataroli – The Case of Charles Dexter Ward
• The Witch-Cult in Western Europe (A boszorkány kultusz Nyugat-Európában), Dr. Margaret Murray – The Horror at Red Hook, The Call of Cthulhu
• Wonders of the Invisible World (A láthatatlan világ csodái), Cotton Mather – Pickman’s Model
• The Zohar– The Case of Charles Dexter Ward