Marvel Tales, 1934

Howard Phillips Lovecraft 1920. novemberének elején írta Celephaïs című, 2.550 szóból álló novelláját. Nyomtatásban először 1922. májusában jelent meg Sonia Greene amatőr magazinjában a The Rainbow-ban. Majd újból megjelent az 1934. májusi Marvel Tales magazinban, ami a magazin debütáló száma volt. Sajnos csupán öt szám jelent meg, soha sem jutott el a nagyközönségig, bár ezt William L Crawford nem is igazán erőltette, egyedi és különleges, mélyebb mondanivalóval rendelkező írásokat kívánt megjelentetni. Azonban sajnos az alkotásokért nem tudott fizetni, ezért ez azt eredményezte, hogy a magazin rendszertelenül tudott csak megjelenni. Pedig – ma már – kuriózumként lehet a magazinra tekinteni, hisz H. P. Lovecraft, Robert E. Howard írásai mellet a valamivel több, mint egy év alatt, tehetséges írók első novellái is megjelentek a magazinban. Mint például Robert Blochtól a Lilies. A Marvel Tales első száma jelen pillanatban 750 dollárért elérhető az ebay-en. A Celephaïs H. P. Lovecraft halála után, 1939-ben jelent meg a Weird Tales magazin június-júliusi összevont számában.

A történet főszereplője Kuranes – akit csak álmaiban hívnak így –, gyermekkori álmaiban látta a várost, Celephaïs-t. Negyven év elteltével még mindig a városba szeretne eljutni, túl a szakadékon, Ooth-Nargai völgyébe, a Tanarai-dombság háta mögé. Gyermekkori emlékei elviszik az úton míg végül elér a szakadékig, amit hitére hagyatkozva elhagyva elér Celephaïs városába. Azonban hamarosan újból eltűnik a város és a névtelen narrátor drogokkal kényszeríti magát újra az álmok földjére, míg el nem fogy a pénze és földönfutóvá nem lesz. Azonban mikor már minden veszni látszik, álom és valóság egyaránt, megérkezik a lovagi kíséret, hogy Celephaïsba kísérjék őt és örökre megtegyék teremtőjüket, főistenüknek. Azonban Innsmouth szikláinak tövében, a dagály hullámai gúnyosan játszanak.

A novella ötlete HPL elmondása szerint szerepel Közhelyek könyvében, ami magyarul az Azilum magazin első számában elérhető Somogyi Gábor fordításában.

#10 – Álom a város felett repülésről

Azonban van egy másik bejegyzés is, ami ihlető forrása lehet a novellának:

#20 – Férfi a múltba vagy képzeletbeli világba utazik porhüvelyét maga mögött hagyva.

Weird Tales, 1939

A történet meglepően hasonlít Lord Dunsany The Coronation of Mr. Thomas Shap című történetére, ami a The Book of Wonder novelláskötetben jelent meg 1912-ben. Köztudott, hogy Lovecraft ebben az időszakban erősen Dunsany műveinek hatása alatt állt, amire a Celephaïs az egyik legjobb példa. Dunsany történetében egy üzletember Larkar királyának képzeli magát, folyamatosan képzeletbeli birodalmába tartózkodik, aminek eredményeként valódi élete és munkája dől romokba, míg végül elmegyógyintézetbe kerül.

Kuranes visszatérő és fontos karaktere Lovecraft álomföldi utazásainak, felbukkan a The Dream-Quest of Unknown Kadath-ban is, ahol királyként uralkodik Celephais rózsakvarcból épített Hetven Gyönyörűség-palotájában és az égen úszó Serannian tornyos felhőkastélyában. Érdekes mód, sokkal többet tudunk meg Kuranesről, álom és éber világi életéről Carter utazásainak történetéből, mint a Celephaïsból. Kiderül, hogy az egész életét meghatározó álma, még sem nyújtott olyan, az öröklétig szóló boldogságot, mint ahogyan azt felnőtt fejjel elképzelte, ugyan is mikor Carter találkozik vele, akkor Kuranes már a valódi életébe vágy vissza, pontosabban gyermekkorába; ezt nem tehette meg, mert porhüvelye halott volt. Csupán annyit tehetett, hogy szívének oly kedves gyermekkori városát Cornwallt, megálmodta Celephaïs keletre, ahol egy tengerre néző, szürke kőből rakott, gótikus udvarházban lakott, igyekezvén azt gondolni, hogy a valahol Trevor Towersben van, ahol született, és ahol ősapáinak tizenhárom nemzedéke látta meg a napvilágot.

“Noha Kuranes álomföldön volt király, és uralkodott mindenféle képzelt pompa és csoda, ragyogás, szépség, extázis, gyönyör, újdonság és izgalom fölött, boldogan lemondott volna az egész hatalomról, fényűzésről és szabadságról, ha egyetlenegy áldott napra kisfiú lehetett volna a tiszta, csöndes Angliában, abban az ódon, imádott országban, amely meghatározta létét és melynek változtathatatlanul része maradt.”

Bár Kuranes nem tud segíteni Carternek, aki barátja volt az éber világban és gyakran meglátogatta, jótanáccsal látja el, ami nem csupán az, hogy óvakodjon a Nagyoktól és a Más Istenektől, hanem felhívja figyelmét arra, hogy őhozzá hasonlóan Carter is úgyis csak első tudatos emlékeire fog vágyni; azokra az emlékekre, amik az éber világból maradtak meg neki.

Furcsa kettősség ez Lovecraft részéről, hisz a mindig oly csodás képekkel bemutatott Álomfölddel helyezi szembe a való világot; az álmok nyújtotta „bódulat” idő előtt megszűnik és az egyedülléttől megkesergett szereplő a saját gyermekkorába vágyik vissza. Az a karakter, akiben ugyan csak HPL-re ismerhetünk hisz rögtön a Celephaïs elején bemutatja nekünk Kuranes az éber világban is megkeseredett életét. Pénze, földjei elúsztak, ahogy a csalási vagyon is HPL nagyapjának halála után. Nem törődött környezete dolgaival, ahogy HPL is közömbös volt a családon kívüli személyes környezet iránt, az álmait írta meg. Írásait kinevette mindenki, akinek megmutatta, így egy idő után csak magának írt. Kuranes nem volt modern, és nem úgy gondolkozott, mint a többi író. Kétségtelen tény, hogy nem Randolph Carter az egyedüli Lovecraft alteregó az Álomföldön.

A Celephaïs (Celephais) magyar nyelven a Lazi kiadó Sötét testvériség gyűjteményében jelent meg először 1999-ben, majd a Szukits Kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei 1. kötetében 2001-ben. Mind a két kiadványban Bihari György fordítása jelent meg. Azonban a művet lefordította Varga Illés Nándor is, és a két fordítás közt jelentős eltérés van. Ennek az eltérésnek a jelentősége nem a két fordító szóhasználatában, mondatszerkezetében, stílusában rejlik, hanem abban, hogy Bihari György fordításának a végéről hiányzik egy mondatrészlet, ami az eredeti angol szövegben szerepel.

„(…) where a notably fat and especially offensive millionaire brewer enjoys the purchased atmosphere of extinct nobility.” – H. P. Lovecraft

„(…) ahol egy igen kövér és különösen visszataszító milliomos sörfőző élvezi a letűnt nemesség megvásárolt atmoszféráját.” – Varga Illés Nándor

Borítókép: Mary Count, Celephais