Egyik szemem sir a másik nevet a The Black Aether első, Mi lett volna ha… grafikai pályázatával kapcsolatban. Őszintén megmondom, több nevezésre számítottam, az előzetes kérdések, érdeklődések alapján azt reméltem legalább tíznél több pályamű fog érkezni. Ezzel szemben összesen három darab érkezett.
Az viszont nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a beérkezett pályaművek alkotói komolyan vették a pályázatot, figyelembe vették a kiírást, az szabályokat, elvárásokat, lehetőségeket és kellő komolysággal álltak a feladathoz, annak ellenére, hogy volt azért pár olyan kiskapu, ami miatt akár kezdetleges félig kidolgozott grafikák is érkezhettek volna.
Nem szaporítom a szót, jöjjön a három zseniális alkotás.
Kupe László
„Mi lett volna ha kiderül hogy a Titanikot nem egy hétköznapi jéghegy süllyesztette el?”
Cseke Gabriella és B. J. Schmudla
„A kép koncepciójához a Derleth-féle Bezárt szoba adta az alapot. A továbbgondolásunk szerint Abner Whateley miután kinyitotta a bizonyos szobát és szembesült az onnét kiszabadult szörnyeteggel nem gyújtotta fel azt a lámpással, hanem elmenekült a házból. Ezek után hetekig, kísértették még a lidércnyomásos találkozás bizonytalan emlékei; egészen addig, amíg már elkezdett saját épelméjűségében kételkedni. Pontosan ezért az egyetlen utat választotta, ami szerinte biztos csatlakozási pont ahhoz a valamihez, amivel találkozott: felkereste a Marsh család szétszóródott maradékát.
Nekik fogalmuk sem volt róla, hogy létezhet egy utódjuk valahol a világban, így érdeklődve fogadták a hírt. A családnál való tartózkodás alatt azonban Abner állapota tovább romlott. Nem tudta feldolgozni sem a látottakat, sem magának a Marsh családnak a létezését, míg végül, megadta magát az őrületnek.
Ez pont kapóra jött nekik, mivel a jelek szerint a malom padlásszobájában megbúvó lény képes lehet továbbvinni a mélységi vérvonalat, ha megfelelő férjet találnak neki. Itt jött a képbe a megtébolyodott Abe, aki segített felkutatni az elveszett családtagot és végül nőül is vette, majd visszaköltöztek a Whateley malomba.
A bizarr frigyről a helyi lap is beszámolt.”
Tod Antal
“H. P. Lovecraft, Pickman modellje című novellája ihlette a képet, mert számomra ez volt a legkézzelfoghatóbb és egyben legfélelmetesebb az összes közül, tudván hogy a ház ahol az olvasásakor laktam rendelkezett kúttal és pincével is és erdő szélén helyezkedett el. Talán nehéz ennél pont azt meglovagolni, „mi lett volna ha” az öreg nem meséli el unokaöccsénnek a történetet, ha Pickmann nem hal meg, vagy ha nem zárják le a kutat, mivel a történet érdekessége abban rejlik, hogy ezek a kutya-szerű lények igazából ott vannak Boston alatt.
Nem tudjuk meg mi lett velük, nem tudjuk meg kezdett e bármit is Eliott a történet hallatán.
A kép a maga egyszerűségében, csak annyiról szól, hogy bármit is kezdtek az információval ezek a „szörnyek” továbbra is ott voltak/vannak. Eljátszottam a gondolattal, ha és amennyiben csecsemőket és gyerekeket rabolnak és kicserélik sajátjaikra, mi történik akkor, ha nem sikerül nekik? Utána mennek? Hagyják, mi van akkor, ha egy Amerikára jellemző szokás alapján, hogy a papok házhoz mennek. Pont egy pap az, akinek sikerül kimenekíteni a kérdéses gyereket. A pap a móló alá kényszerül behúzódni, mivel a szörnyek már fenn járnak. Az 1910-20as évekre jellemzően rettentően büdös kikötő szaga talán elég számukra hogy megmeneküljenek. A józanész mellett egy rózsafüzér jelképezi a kérést vagy könyörgést a félelem perceiben az isteni közbe avatkozásra.”
Szavazás
Szavazni egy héten keresztül lehet, 2017. február 12, 18:00 óráig lehet. Minden szavazat egy pontot ér, ehhez még hozzáadódik a The Black Aether szerkesztőinek plusz egy szerkesztői szavazata, így alakul ki a végleges pontszám. A szavazatodat nem tudod módosítani.
Egy megosztással te is segíthetsz, hogy a neked szimpatikus alkotás még több szavazatot kapjon és segítheted a The Black Aether további versenyeit is, hogy a későbbiekben még többen nevezzenek egy-egy alkotói pályázatra.
Tomasics József
